• H-Cs: 11.00-22.00
• P-Sz: 11.00-23.00
• V: 11.00-21.00
• Sörgyár: H-P: 08.00-17.00

Fülig ér a szánk, amikor a prágai Dejcvicka városrészéből kibuszozva megpillantjuk végre a pici Únětice település sörgyárának kéményét.

Olyasmi történt velünk, ami ritkán esik meg: a kimondottan Prágába szervezett kocsmatúrák során most először léptük át a cseh főváros közigazgatási határát. (Igaz, Suchdol kerület még szinte idelátszik.) Ráadásul az 1710 körül épült sörgyár épülete első pillantásra is gyönyörű, és korábbi kóstolásaink alapján a beltartalma is roppant módon ígéretes. A vendégcsapok örvendetes elszaporodásának köszönhetően és a főváros közelsége okán közel hetven csapszékben ihatunk már Prágában úněticei sört. Na, de aki próbálta, az tudja, hogy teljesen más érzés egy sört helyben, a szülőföldjén, a névadó sörbölcső helyszínén kóstolni. (És akkor itt és most elmorzsolunk egy könnycseppet többek között a plženi, a třeboňi, a krumlovi, a vyškovi és a krušovicei sörtúránk elmékére.)

Úněticében sem kapkodunk. Rászánjuk az időt, és végigiszunk mindent, amit a sörlap ajánl. Gondoljuk mi. A sörlap azonban rövidke: a világos tízes és a tizenkettes sört kínálja csapolva. A szintén a szortimentben szereplő tizenhat fokos bock, a tizenegyes fekete Josefina, és a borostyán legfeljebb üvegben marad. De inkább még abban sem. Hamar rájövünk a megfejtésre: ez utóbbiak szezonális jellegűek, májusban, augusztus hónapban, vagy éppen karácsonykor főzik őket. Nem marad más hátra, ki kell költözni!

Közben kitolták a kapu elé a két mókás, kartonlapra festett, színes, mosolygó felszolgálót, egyben megállító figurát. A férfiembernek már a nap elején sokat sejtetően pirospozsgás az arca, a hölgyet pedig éppen kebel magasságban takarják a kézben tartott korsók, de egy dolog biztos: a Pivovarská hospoda a mai napra ezzel hivatalosan is megnyitott!

Nem vettük észre, de talán eddig a bokrok között bujkáltak a leendő vendégek, vagy a környéken mindenkinek másodpercre pontos órája van, mindenesetre egy csapásra megtelik a nem éppen kicsi nyári terasz bő harmada. Van, aki továbbmenve mindjárt a sörfőzde belsejét szemlézi és nem is teszi rosszul. A tizennyolcadik századi, ódon boltívek bűvölik a tekintetet, még třeboňi sörgyár sörgyári sörözőjénél is meggyőzőbbek.

A pulton kívül civilben, térdnadrágban, kiskamaszként legnagyobb meglepetésünkre maga Bohumil Hrabal áll. Az történik éppen, hogy az első napos nyári beugrónak éppen a főpincér magyarázza el, mi lesz a dolga. Ahogy Hrabal írta az Őfelsége pincére voltam című kisregénye klasszikus felütésében:

„Jól figyeljenek arra, amit most mondok. Mikor a Prága szállóba kerültem, a főúr megfogta a bal fülemet, megcibálta és így szólt: „Te vagy itt a pikolófiú, úgyhogy jól jegyezd meg: semmit nem láttál, semmit nem hallottál. Ismételd el.” És én elismételtem, hogy az étteremben semmit nem láttam és semmit nem hallottam. Aztán a főúr a jobb fülembe akaszkodott: „ De azt is jegyezd meg ám – mondta –, hogy mindent látnod kell és hallanod kell. Ismételd el.” Én meg ámulva elismételtem, hogy mindent látni és hallani fogok, így kezdtem.” (Fordította: Varga György.)

A fülcibálás ezúttal elmarad, de az ifjú kolléga olyan hamar találja magát a placcon az első tálca sörrel, hogy még egy kötényt is elfelednek ráadni, de így is remekül megállja a helyét.

Mindezt van időnk elnézni, ugyanis vissza a város irányába hétvégente csak óránként, vagy még ritkábban indul a busz. Sebaj, napokig elüldögélnénk itt. A sörgyár újkori története egyébként 2010-ben kezdődött, ekkor alakult az a részvénytársaság, amely felújította, modernizálta a középkori épületet, és amely egyben mai a büszke tulajdonosának mondhatja magát. 2011. májusában-júniusban főzték az első tétel sört az új pivovarban, és azóta nem akadt olyan évük, hogy ne részesültek volna valamilyen jelentős elismerésben csehországi és külföldi seregszemléken.