• H-P: 11.00-23.00
• Sz.-V.:12.00-23.00

Vyšehrad bevétele után ereszkedjünk le a parkból kivezető kacskaringós V Pevnosti sétányon, és a Cíhelna-kapun áthaladva rögtön a Vratislavova utcán találjuk magunkat. Jobb kéz felől esik az Arany Horgony, ahová habozás nélkül térjünk be.

Staroprament rendeljünk, ugyan mi mást! Ki tudja miért, de itt a Moldva túlpartján, a Staropramen sörgyárnak otthont adó Smíchov kerülettel éppen szemközt különösen jólesik ez a fajta árpalé. Gyanúnk szerint az itteni vasúti összekötő hidat nem is vonatok közlekedtetésére használják (vagy ha mégis, az csupán álca), hanem arra, hogy a Staropramen gyárból az éj leple alatt mindig a legfrissebb, legkiválóbb sört rejtő hordókat gurítsák át a vyšehradi sörözőkbe.

Miközben korsóval a kezünkben a sörfőző mestert és az itteni jó sörkezelést dicsérjük, körbenézünk. Az Arany Horgony többek által már megénekelt berendezése az elmúlt években semmit sem változott. Halászháló az ablakban, árboc, mentőöv, sellőben végződő csapszék, és persze a mázsás vasmacska, a hely cégére. Egyetemista külsejű fiatalok üldögélnek és beszélgetnek. Néhány csapzott turista is bekukkant az ajtón keresztül, szerencsére továbbállnak.

A negyedik korsó magasságában úgy érezzük, ennünk kellene valamit. Már fenjük is fogunkat a szaftos sörpörköltre, vagy arra a múltkori bécsi szeletre, amelynél nagyanyáink sem sütöttek különbet. Ekkor vesszük észre, hogy a konyha időközben durván profilt váltott: steak, tortilla, lasagne, canelloni és még ki tudja milyen nemzetközi kínálat szerepel az étlapon. Ebből köszönjük, nem kérünk.

Szerencsére a pincérnőt sikerül meggyőznünk, hogy legalább egy szelet rántott sajtot csináltasson a szakáccsal. Ha már a klasszikus cseh konyha remekműveit száműzte innen, most vezekeljen a séf. Jó döntés volt a smažený sýr: a lágyan folyó sajt kirobban a panír alól, alig győzzük villázni. Az íze fenséges, és a sült krumplira sem lehet panaszunk.

Gyomorban megbékélve újabb söröket rendelünk, amelyeket a folyamatosan jó közérzet, és az emésztés elősegítése végett megtámogatunk néhány aprósággal.

Meglepődve fedezzük fel, hogy a régi Staropramen és Svijanit után manapság már Bernardot vernek csapra az egységben. Már alkonyodik, amikor kilépünk az Arany Horgony ajtaján: dicsérjük a sört, siratjuk a régi konyhát, és ballagunk lefelé a Vratislavován.