• H-Sz: 15.00-01.00
• V: 15.00-23.00

Sokszor elmondtuk, többször leírtuk és megannyiszor átéltük már, hogy Prága varázslatos város. Íme egy újabb bizonyíték.

Csiripelték a madarak, hogy Smíchov határán, de már Radlice kerületben tizenöt fajta csapolt sörrel új hely nyílt U Prince Miroslava (Miroszláv Herrceghez) néven, amely ráadásul a vidéki kis sörfőzdék remekműveiből válogat. Nosza rajta hát, felkerekedtünk, és az Anděltől négy egységet villamosoztunk a hetessel a Laurinova megállóig. A megállótól nagyjából harminc méterre lévő kocsmának már az utcafrontja is roppant ígéretesnek tűnt, ám ami odabent várt ránk, arra igazán nem számíthattunk.

Éppen csak belépve és még helyet keresve egy úriember minden további nélkül megszólított bennünket és az asztalához invitált, mondván: hét év után először rúgott be a mai napon, és bizony igen búskomor hangulatban van, különösen, hogy nincs kinek gitároznia. Hét év bizony nagy idő, és egyébként is szeretjük a muzsikát, ugyan miért ne csatlakoznánk – gondoltuk nyomban.

Kiderült, hogy újdonsült ismerősünket Ivánnak hívják, és egy gasztronómiai folyóirat főszerkesztője. Ez azonban most mellékes körülménynek bizonyult, mert miközben mi megkaptuk az első sörünk, ő a hangszert megpendítve édes-bús cseh melódiákat kezdett játszani hatalmas átéléssel, meglepően kellemes hangon énekelve hozzá. A cseh nótákhoz hozzácsapott néhány Viszockij szerzeményt, amikor pedig csehül rákezdett a Gyöngyhajú lányra – Az Omega zenekar kérem szépen egyetemes közép-európai érték, ebben bárki megerősíthet, aki járt már akár Lengyelországban is! – már tudtuk, hogy nem kerülhetjük el a sorsunkat. Igen, a kezünkbe nyomták a gitárt.

Bemelegítésként a „Közeli helyeken” című klasszikussal kezdtünk, és az első akkordokat meghallva a főszerkesztő úr hirtelen felugrott az asztaltól, táncra perdült a helyiség közepén és úgy kiabálta: „Végre boldog vagyok! Igen, boldog!”

Erre az egész kocsmában kitörő jókedv támadt, és újabb magyar dalokat kértek: „Edda múvek”, „Hobo Blues Band!” - adta le a rendelést egy valószínűtlenül kopasz, biliárdgolyó fejű úriember a pulttól, valószínűleg éppen maga a tulajdonos. Eljátszottuk a kért számokat hatalmas sikerrel, majd amikor a Metallicától a Nothing else Matters-hez érkeztünk, a falról egy újabb gitárt levéve a nagy darab pultos srác is bekapcsolódott a zenélésbe, mert mint kiderült: ha nem éppen sört csapol, egy prágai metálzenekar oszlopos tagja...

A többit már nem is részletezzük: beengedtek bennünket a sörcsap mögé, készültek a közös fényképek, még az apró termetű szakács is kijött a pepita nadrágjában a konyhából és egy sörös rekeszre felállva fotózkodott velünk, egyszeri magyar sörturistákkal.

A muzsika hangja megütötte egy, a söröző előtt hazafelé ballagó angol tanár fülét, aki benyitott a kocsmába és szintén csatlakozott délutáni asztaltársaságunkhoz. Bár mint mondta, a felesége már várja otthon, néhány korsócskával azért csak legurított a drága jó tanár úr William Shakespeare és Arany János méltatása közben.

De mivel ez - elvileg - egy prágai sörkalauzos oldal, leírjuk azt is: valóban tizenöt fajta sör van csapra verve a U prince Miroslavában, nyolcról személyesen is meggyőződtünk, hogy kiváló szomjoltó. Közülük is kiemelkedik az Opat sörgyár fekete borssal ízesített remekműve, az Opat Pepper, valamint chýně-i sörgyár tizennégy fokos szűretlen félbarnája.

Mégsem ez utóbbiért kap tőlünk az U prince Miroslava mélységesen elfogult, maximális öt korsós értékelést.