• H.-P.: 10.00-23.00
• Sz.-V.: 11.00-23.00

Verőfényes áprilisi vasárnap délelőtt van, amikor vyšehradi bolyongásaink közepette megpillantjuk a Restaurace U Libušét. Kezdetben kicsit bizalmatlanok vagyunk: ugyan mit keresnénk mi egy étteremben Prágában?

Teljesen felújították és átalakították. Csak a falak maradtak a helyükön. Majd megnézzük, a régi hangulatából  mi maradt meg... (2020. február 11.)

Van otthon abból elég. Azonban a járdán csípőre tett kézzel cigarettázó csapos látványa felkelti az érdeklődésünket. Lehet, hogy nem is olyan rossz hely ez? De nem ám! Belépve a söntésbe diszkrét félhomály fogad. Egy szempillantás alatt felmérjük, hogy nem étterembe, hanem egy derekas külvárosi kisvendéglőbe csöppentünk.

Az asztaloknál mackónadrágos (miért ne, hisz vasárnap van!), borostás vendégek ücsörögnek, akik ábrázatuk alapján nem nyilvános gyűjteményeket, könyvtárakat látogatnak szabadidejükben. Mereven bámulják a plafon alá besuvasztott tévét. Forma-1 menne, ha nem mosta volna el az eső a versenyt.

Sajnos a csapszékben nincs hely, pedig szívesen megkezdtük volna az elvegyülést a helyi erőkkel. A belső nagyterem előtt még van egy néhány asztalos „középszakasz”, ide ülünk be, és rejtve a söntés felé kukkolunk. Azt látjuk, hogy az ottani szerencséseknek megérkezik a gőzölgő marhahús leves. A csapos rutinból lehúzza a két korsó sört, majd a fémpultra könyökölve szürcsölni kezdi a denni polevkát, olykor fel-felpillantva a képernyőre. Hamarosan csatlakozik hozzá a kocsma közönsége, boldog kanalazás tölti be a helyiséget. Egy kedves ötvenes szőke hölgy (erős gyanúnk szerint maga a szakácsnő) hozza ki a söreinket. Az éppen ebédjét költő csapos úr nyilván nem foglalkozik ilyen csip-csup ügyekkel, nem is várjuk el tőle.

Fent, a vyšehradi sziklán is túl, a kongresszusi központban éppen Barack Obama tart beszédet, de itt erre nagy ívben tesznek. A világpolitika és a globalizáció kéretik az ajtón kívül maradni! Nem szeretnénk hibát véteni, ezért szorgalmasan rendeljük az újabb köröket.

Alig tudunk betelni az itteni kiváló sörrel! Egyszer csak nyílik az ajtó, valószínűleg az egyik emeleti lakó tér be, kezében méretes házi kancsóval. Az asszony bizonyára leküldte, hogy a vasárnapi ebéd mellé hozzon friss sört Libušéktól. Az idős úr szigorú elszámoltatás alatt állhat, mert míg teletöltik a kancsóját, nem mer egy kortyot sem helyben fogyasztani. Fizet és angolosan távozik.

Már elmenőben vagyunk, amikor berajzik egy vidám, cseh lányokból álló társaság, akik öltözékük alapján Vyšehradon voltak kirándulni. A nagy terem asztalain feltűnő foglalt táblák is azt jelzik, hogy vasárnap délelőtti szendergéséből hamarosan felébred a Prága felemelkedését megjövendölő Libuše asszony kocsmája, amelyet mindenkinek szívből ajánlunk.