• Étterem H-V: 11.00-23.00
• Söntés: H-P: 8.30-05.00!
• Sz-V: 09.00-05.00!

Vidáman csilingel a kilences villamos, ahogy a Lazarská utcáról a Spálenára kanyarodik, és közben rákacsint az U Kotvy, vagyis A Horgonyhoz címzett sörözőre.

Maga Bohumil Hrabal is napi vendég volt itt 1954 és 1959 között, ekkoriban ugyanis a Spálená utca 10. szám alatti hulladékgyűjtőben használtpapír-bálázóként dolgozott. A kocsmával éppen szemközt lévő gyűjtőbe reggeltől egészen a műszak végéig kancsóban hordta át a sört Hrabal. Kollégájával így melegítették fel magukat abban a hideg és nyirkos pincében, amely öt éven át volt munkahelye a prágai Károly Egyetem jogi karát 1946-ban summa cum laude minősítéssel elvégző és doktorátust szerző írónak... (Forrás, Tomáš Mazal: Szlalom a Parnasszusra – Útikalauz Bohumil Hrabal myomában, Te-Art-Rum Kiadó Budapest, 2017.)

És ez a söröző szerencsére a mai napig működik! Egykori tulajdonosa után a prágaiak sokáig „U Husenckých” néven becézték az ivót, a hivatalos neve azonban az épület homlokzatán található házjel, vagyis egy horgony után Restaurace U Kotvy - azaz „A Horgonyhoz”, vagy „A Horgonynál”.

Sok év után tértünk ide vissza egy hűvös, kora tavaszi napon, és örömmel láttuk, hogy az egykori étterem helyét átvette egy söriváshoz sokkal jobban passzoló „Tanková Pivnice”. Minket azonban a Tartályos Sörözőnél is jobban érdekelt az U Kotvy kapualjon át megközelíthető kerti vendéglője (Zahradní Restaurace), így aztán erre fókuszáltunk.

A kapualjon belépve majd a folyosón átsétálva ugyanis a Horgony a belső udvarába érkezünk meg, ahol egy fa házikóban Krušovicei sört csapolnak, méghozzá jól, és rögtön ötfélét: tízes tanksört, világos szűretlent, szűretlen búzát, félbarnát és feketét. Ezt a kínálatot egészíti ki, a szintén Krušovicében főzött Březňák (ejtd: brzseznyák) sör.

Mivel régen elmúlt már az ebédidő, ám aznap még egy falatot sem ettünk, elhatároztunk, hogy tartunk egy kisebb fajta csehes lakomát.

Előételként először is sörkorcsolyákat kértünk, az étlapon szereplő hideg kínálat legjavát. Néhány perc elteltével máris az asztalunkon virított a pácolt tlačenka, az utopenec, és a nákladaný hermelín, illatuk betöltötte a helyiséget. Farkas éhesen, vagy még inkább éhes farkasként vetettük rá magunkat a mennyei falatokra, és el kell mondjuk, hogy az itteni sörkorcsolyák – egyszeri kóstolás alapján - a legjobbak közé tartoznak Prágában.

Ám ez még csak a kezdet volt! Egyre súlyosbodó knédli-elvonási tüneteinkre is kellett valamilyen gyógyírt találni. A disznósajt, a pácolt krinolin és a pácolt-rakott camembert sajt után jöhetett tehát a marhagulyás, mégpedig vastag és sűrű szafttal, hófehér knédlikkel és frissen vágott hagymával szórva három főre. Negyedik útitársunk sertéspecsenyét rendelt, párolt lila káposztával és burgonyás knédlivel. Ha osztályozni kellene, a színjelest érdemlő előételek után a főételek egy erős négyest kapnának. Mi pedig újabb négy korsó sört kaptunk: a jól sikerült ebéd után nem ártott némi szusszanás, lazítás.

Tárgyalt ivónkban a Tanková Pivnicén és a kerti vendéglőn kívül működik még egy különálló kisebb söntés is. Mindenképpen megemlítjük, hiszen nyitva tartása példaértékű: hétköznapokon reggel fél kilenctől hajnali ötig (!), szombaton és vasárnap pedig kilenc órától szintén reggel ötig fogadják a betérőket. A söntés bejáratát a már említett kapualjból nyíló folyosó közepe táján keressük.

Tavasztól őszig a belső udvarban, a kis faház körül parádés, és a meglepően nagy kerthelyiség csábít szabadtéri sörözésre, sűrű lombozatú, hűs árnyékot vető gesztenyefákkal. A söntésben hajnalig dorbézoló könnyelműek másnap nyugodtan visszatérhetnek ide, hogy andalító madárcsicsergés közepette elkortyolgassák indító gyógysöreiket.

Hogy mindezek fényében kinek ajánljuk az U Kotvyt? A válasz rém egyszerű: majdhogynem mindenkinek. A friss csapolt Krušovicét kereső prágai sörvadászoknak mindenképpen. Ugyanígy azoknak is, akik jó áron szeretnének a belvárosban jót ebédelni vagy vacsorázni, és nem vetik meg a sörkorcsolyákat sem, amelyek közül itt a hideg és meleg típusok színe-virága felvonul. Végül, de nem utolsóként a prágai éjszakák névtelen hőseinek, akik éjfél után néha már lebiggyesztett és száradásnak indult ajkakkal próbálnak keresni egy még nyitva tartó rendes csehót. Itt megalálják.