• H-P.: 14.00-24.00
• Sz-V: 17.00-24.00

Először is szögezzük le, hogy ez a hely nem a Vencel-tér közepén évtizedek óta veszteglő kávézó-villamos, és nem is a legújabb prágai őrület: a Výtopna Restaurace.

Ez utóbbi egységben, a Výtopnában a gyermekes családok, és a gyermeklelkületű sörbarátok legnagyobb örömére játék vasúti kocsikon fut be a sörrendelés az egyes asztalokhoz. A První Pivní Tramway nem adja magát ilyen olcsón! De nem ám!

A tizenegyes villamossal a Vencel tér tetejétől, a Nemzeti Múzeumtól egészen Prága délkeleti részébe, a Spořilov végállomásig kell kizötykölődnünk. Amikor a villamos a sokadik állomás után egy éles balkanyart tesz, és egy kis erdős részen halad át, hát azt hihetnénk, hogy gépeltérítés áldozatai lettünk, mert urbanizációnak a nyomát sem látni a környéken. Aztán viszont akár egy fénylő tisztásra, befut a végállomásra a villamos, és előzékenyen mindjárt a kocsmaajtó előtt teszi le a húszperces utazástól kitikkadt utasokat.

Egyszerű és kopottas épület előtt állunk, amelyen méretes felirat hirdeti: První Pivní Tramway ütött tanyát a sokat látott falak között. A tér túloldalán Spořilov városrész néhány tízemeletes panelépülete tűnik fel: ez nem a prágai várnegyed, az már egyszer biztos! Szolgálati közlemények helyett kortárs cseh punk-rock recseg a megállóban a régi hangszórókból, mindjárt a kocsma felé terelve a bámész idegent. Ne recsegjen, ne prüszköljön hiába a vén Tesla, hatoljunk be a műintézménybe!

Álmos szombat délután van, délután öt óra múlt pár perccel, éppen most nyitottak csak. (Hétköznap kettőkor húzzák fel a rolót!) Csend honol és nyugalom, a pultos srác mélán szürcsöli aznapi első feketéjét. Mi vagyunk az első és az egyedüli vendégek. A söntést ellepő fényképek viszont arról árulkodnak, hogy népes, lelkes és igencsak szomjas törzsközönsége van ennek a remek tramway-pivnicének! Bár a P.P.T. csak 1997. március 17-én nyitott, rövid idő alatt legendás hellyé vált. Tulajdonosa indította útjára ugyanis az Intelligens Sörcsapok (Pivně Inteligentních Výčepů) mozgalmat, amelynek célja, hogy Csehország szerte népszerűsítse a kisebb vidéki sörgyárak és főzdék termésének legjavát. Jelenleg nyolc pipából folyik az éltető cseh lé!

Az egység hírnevének még az sem ártott, hogy 2006. februárjában egy politikus, méghozzá maga a cseh köztársasági elnök, Václav Klaus tett látogatást a műintézményben. Amint arról az étlapon feltűnő fotók is tanúskodnak, ha már itt járt, Václav Klaus is beült egy krigli szomjoltóra, majd igen frappánsan az alábbi kijelentést tette: „Uraim, ez a hely valóban csodálatos!” De honnan is kapta nevét a söröző? Nos, a válasz egyszerű. A beltérben lévő hosszú, lécelt padok és székek a régi fapados villamosok világát idézik. A bejárattól bal kéz felé eső, szűk folyosón át elérhető különterem pedig egy komplett villamoskocsi-belsőt mintáz, méghozzá igen hatásosan.

Nagy pártolói lévén a vidéki cseh sörfőzdéknek a kelet-csehországi Dvůr Královéban főzött, tizenegy fokos Tamborral kezdtünk, amely a szokatlan előnyári kánikulában remek kezdő(be)rúgásnak bizonyult. Ennél már csak akkor jártunk jobban, amikor másodjára a tizennégy fokos Kocour mellett döntöttünk. A Kocourt a német határ közeli Varnsdorfban, Csehország csaknem legészakibb csücskében főzik, és több díjat is elnyert már. Telt, gazdag íz, pompás habkorona lett a jutalmunk. Ennénk is, de a konyha csak délután öttől üzemel. Ezért újabb sör után kutatunk az itallapon! Elgyöngülünk, és itt sem tudunk ellenállni a náchodi sörgyár Primátor búzasörének, amely ágaskodó, délceg, hosszúnyakú korsóban kerül elénk.

Ekkor hirtelen robaj támad, már azt hisszük, hogy a sörösrekeszek dőltek egymásra a raktárban, vagy más hasonló szörnyűség történt, de szerencsére erről szó sincs: csupán bedöcögött az újabb tizenegyes szerelvény, figyelmeztetve az idő múlására. Elnézve az étlapon lévő fotókat felfedezzük, hogy kiszolgálónk maga a tulajdonos, Jirka Stehlíček úr, akit a törzsvendégek egyébként csak Bikucinak (Bejček) becéznek. A főnök igazán jópofa és bohém figura: a viszontlátás reményében intünk búcsút egymásnak. A Tamborral, a Kandúrral és a szűretlen Polgármesterrel a gyomrunkban már nehezebben kászálódunk fel a belváros felé induló első (sör)villamosra, de örömmel nyugtázzuk, hogy ismét egy kiváló helyen jártunk, amelyből minden prágai végállomásra kellene legalább egy!