• H-P: 11.00-24.00
• Sz-V: 11.00-23.00

(2018. nyarán mély fájdalmunkra örökre lehúzta a rolót.) Találós kérdésünk: melyik helyen ihatunk Prága belvárosában tizenkilenc koronás Hubertus sört, ahol ráadásul nem csak a sör, de a konyha is kiváló? A válasz: a Pod Smetankou vendéglőben.

Nincs más dolgunk, mint célba venni a Vencel-tér „tetején” lévő Nemzeti Múzeumot, pontosabban a mögötte lévő Mánesova utcát. Ott bukkanhatunk rá erre a remek egységre, ahol a Mánesova a Balbínovával találkozik.

Közepesen füstös helyen járunk, ahová belépve - in medias res - a konyhai kisegítő néni égő cigarettával sétál át a vendégtéren. A törzsvendégek a kártyalapok felett éppen csak egy pillantást vetnek a betévedő ismeretlenre, majd folytatják a partit. Ebből is sejthető, hogy láttak már turistát, még ha itt nem is mindennapos vendég a hátizsákos külföldi szomjúhozó. Meglepő módon egy kisebb ellenálló csoportjuk vörösbort iszik, méghozzá korsóból, amelyhez egy kisebb korsóban jeget is szervíroznak nekik.

Mi azonban maradjunk csak a sörnél! Itt ugyanis egy, a cseh fővárosban ritkán fellelhető márkát, a Pivovar Kácov „Hubertus” névre hallgató söreit csapolják, a barátinál is barátibb áron. A tíz fokos kácoviért tizenkilenc koronát merészelnek elkérni, az eggyel erősebb tizenegy fokos huszonkét koronát kóstál, a szűretlen Hubertus sörért pedig huszonöt koronát kell leperkálni. Haladunk is szépen sorjában, erősorrend szerint.

A félpinceszintes Pod Smetankouban egyszerűek a szabályok. Az összesen négy helyiség közül ott tudunk enni, ahol az asztalokat terítővel is ékesítették. A többi fenntartott hely - a söntésben és a baloldali kocsmarészben - az elmélyült sörivást szolgálja. A pincérlány a napi menü áráért hozza ki a megrendelt ételeket, pedig tíz perccel már elmúlt délután három óra, az olcsó napi ajánlatokat pedig rendszerint háromig lehet kérni.

Elsőként gazdag és ízletes csirkehúslevest kapunk zöldségekkel és tésztával megtömve huszonöt koronáért, majd egy rántott tarját rendelünk burgonyával. A szakács bizonyára elnézhette az étlapot, mert az ott feltüntetett tizenkét dekás adag helyett akkora porciót kapunk, hogy szinte lelóg a tányérról. Ráadásul a klopfolás, sózás, panírozás, forró olajba helyezés precíz műveletét is figyelemmel kísérhettük, ugyanis az asztalunktól éppen rá lehetett látni a konyhára.

Nagy adag ide, nagy adag oda, a tarja is leves sorsára jutott, az utolsó falatig elfogyott, elvégre a Pod Smetankou volt legutóbbi prágai sörtúránk első állomása, és többféle értelemben is ki voltunk már éhezve/szomjazva a prágai élményekre.

Egyebekben pedig a Mucha múzeum helyett is ajánlható ez a sörkimérés. Aki nem szeretné végignézni a közel két órásra meghirdetett hivatalos tárlatot a Vencel tér melletti Panská utcácskában, az a Pod Smetankou-ban a világhírű cseh képzőművész-grafikus munkáinak kissé viseletes reprodukcióiban gyönyörködhet a falakra pillantva.

És ha már idehozott jó sorsunk, nem siettünk, kikértünk még néhány kör sört, ittuk mellé a harmincöt koronás Becherovkákat, és a törzsvendégeknek hála csakhamar színültig töltődtünk..., na nem sörrel, hanem az igazi Prága hangulatával, ízeivel, csendes zsongásával.