• H-Sz: 11.00-23.00
• V: 11.00-22.00

Az ígéretesen elstartoló kobylisy-i sörfőzde egyebek közt egy művelődési központtal és könyvtárral működik egy épületben, így a kulturált italfogyasztás feltételei biztosítottak.

A sörök pedig jók! Ez már kevésbé magától értetődő, hiszen a Prágát tartósan elérő sörfőzdenyitási hullám változó minőségű söröket hozott magával az elmúlt évek során. Olykor bizony feltűnő aránytalanság mutatkozik a ráfordított pénz, idő és energia, egyáltalán az egész körítés és a végtermék minősége között. A 2017-ben útjára indult Pivovar Cobolisban ilyen problémák szerencsére nincsenek, a szortiment megállja a helyét.

Az is barátság jele, hogy főznek tizenegyes és tizenkettes sima ászoksört, sőt tizenkettest fekete változatban is. És ezek is jófélék, teljesen rendben vannak. Van továbbá búzájuk, aztán jönnek persze a komolyabb játékosok. Mi egy Cobolis Nevada Ale-re próbálunk rá és egy intenzív illatú, kellően szénsavas, erősen IPA-ba forduló serecskét kapunk, abszolút a jobbik fajtából. Mi tagadás ez a Nevada Ale hamar megbillentheti az embert, ha nem vigyáz. Ez nem ivósör kategória, minden egyes kortyára célszerű odafigyelni. Az aktuális választék – mint majd' minden sörfőzdében - itt is változik: egy Black Ale-t, egy Bock-ot, búzát, egy Cobolis IPA-t, vagy egy Cobolis Tropic IPA-át bármikor elénk tehetnek, ha idejövünk. És a felsoroltakon kívül feltűnhetnek más tételek is, reméljük, kísérletező kedvében marad a sörfőzőmester.

A pontos helyszín egyébként a „Kulturní Dům Ládví ” domináns épülete a Ladví metróállomásnál, lakótelepek szomszédságában, ahol thai- és kínai gyorsot, esetleg pizza szeletet kínálnak a metróállomás büféi az utazók számára. A Cobolisban azonban van más harapnivaló is. Barna sörrel készült krinolin, konfitált csülök rolád, kacsamáj pástétom, lazac tatár és más hasonló finomságok szerepelnek a hideg és meleg starterek között. Egy leves negyvenöt korona, a negyven dekás sült marha oldalas kétszáz, a negyed kilós tarjából készült sertéssteak száznyolcvan. Egy barna sörös krinolint kikérünk. Finom, még ha tálalásában modernebb változata is a hagyományos cseh készételnek.

Maga a vendégtér tágas és meglehetősen szellős, valaha a művelődési központ földszinti előcsarnoka lehetett. Éke kétségtelenül a réz csaphíd és a söntés, ahol csinos rendben várakoznak a Cobolis feliratú korsók és kelyhek a műszakkezdésre. A csappal szemközt öles fák törzseinek támaszkodva fogyaszthatunk, a terem további részeiben asztalok és székek szolgálják ugyanezt a célt. A felszolgálók elektronikusan rögzítik a rendelést, itt már nincs cetlizés és strigulázás. Turista sem akad egyelőre, csak helyiek üldögélnek családi körben. Egy másik asztalnál pedig egy fiatal pár poharazgató fiú tagja nézi csillogó tekintettel a mellette korsózgató csinos leányzót.

Azok számára, akik szeretnék sörprogramba illeszteni a Pivovar Ládví Cobolist jó hír, hogy az egység Kobylisy és Libeň kerület határán fekszik, megnyitva ezzel az értő fogyasztók számára a további sörfelvételi lehetőségeket. Mi is folytatjuk túránk, méghozzá Libeň kerület felsőbb, kertvárosias része felé, ami nincs messzebb egy bő tízperces, átszellőztető sétánál. Egészen pontosan a Hrabal által is többször felemlegetett Na Pěšinách vendéglőbe tartunk, ahol egy teljesen más világba csöppenünk majd. Ez lesz a következő történet...