• H-P: 11.00-23.00
• Sz-V: 12.00-23.00

Pivní bar Porter néven pardubicei söröző nyílt meg Prága Óvárosában a közelmúltban. Nyomban le is teszteltük! (Hogy aztán alig fél évre rá, 2013-ban bezárjon...)

Szolgálati közlemény! (2015. 02. 05.) Egyelőre meg nem erősített hírek szerint az étterem profilt váltott, és olasz kifőzdét csináltak belőle. A pardubicei csapolt sörök azért maradtak. Mindenképpen utána járunk ennek a dolognak. A korábbi sörözőismertetőt itt olvashatjátok:

Az álmoskás Konviktská utca nem tartozott a prágai sörtúrázók áhított célpontjai közé – eddig! A hetes szám alatt nemrégiben megnyílt Pívni bar-ban ugyanis remek sörök kóstolhatók, ötféle pardubicei pivo is szerepel a csapolt kínálatban. Lehet is haladni szépen sorjában. Kezdésnek ott van a tizenegy fokos (4,8 százalékos) Pernštějn Vilem, aztán az eggyel erősebb Pernštějn Kvasňák, a folytatásban gurítsunk le egy tizenhárom fokos Granátot, majd vegyünk egy nagy levegőt. Közeledik ugyanis a nehéztüzérség! A tizennégy fokos „Taxis” a világhírű pardubicei lovaspálya legveszélyesebb akadályáról kapta a nevét, rugaszkodjunk neki tehát derekasan. A sörkóstolást végül koronázzuk meg a nem kevesebb, mint tizenkilenc fokos (nyolc százalékos) ébenfekete Pardubický Porterrel, a kelet-csehországi gyár zászlós-sörével! Ezek után – ha még tudunk – akár szét is nézhetünk a sörözőben. A Pivní bar Porter két helyiségből áll. Az utcáról néhány lépcsőn lekászálódva a fél-földszintes, boltíves kocsmasöntésbe jutunk, majd egy kis folyosón át a benti nagyobb terem következik. A tekintélyes méretű, mackónadrágos úriember a kocsma tulajdonosa. Igen barátságos figura, bár első ottjártunkkor alighanem hatósági személynek nézett minket, mert megkért, hogy ne fotózzunk. Amikor elmondtuk, hogy magyar sörturisták vagyunk, láthatóan megkönnyebbült, és arról kezdett nagy átéléssel mesélni, milyen kiváló lókolbászt szokott venni a budapesti vásárcsarnokban, ha Magyarországon jár. A tizenegyes nyitásra érkeztünk. A mackónadrágos főnök úr a barátaival kávézgatott kedélyesen, és csapolta a söreinket. Fél tizenkettőre beesett a láthatólag igen megviselt csapos srác is, leplezhetetlen, súlyos másnapossággal az ábrázatán. A szakács is előbújt a konyhából, hiszen fél tizenkettőtől már kérhető a napi menü. Természetesen van étlap is. Nincs túl bő lére eresztve, de nem is kell: egy leves, készételek és frissensültek közül választhatunk korrekt áron bendőbe valót, aki pedig édességre vágyik, fagylaltkelyhet rendelhet huszonkilenc koronáért. A történeti hűséghez hozzátartozik, hogy első látogatásunkkor (egy hétfői délelőttön) bizony a kiváló Porter hiányzott a csapolt sörök sorából. Amikor rákérdeztünk, mi történt, a főnök úr az órájára mutogatva a szállítókat szidta fennhangon és igen hosszasan, mert késtek a megrendelt sörrel a bitangok. Pedig mi nagyon rákészültünk az ébenfekete tizenkilenc fokosra. Amikor másnap délelőtt visszanéztünk, még csak az ajtóban voltunk, de a főnök úr már kiszúrt bennünket, és karját látványosan széttárva jelezte: nincs Porter, sajnos még mindig nem jött meg a rendelés. Már éppen elkámpicsorodtunk volna, amikor felnevetett, és intett, hogy menjünk, majd maga csapolta ki nekünk a két korsó Portert. Ilyen egy igazi vendéglátós! Összességében elmondható: remek dolog, hogy Prága belvárosában egy hiánypótló pardubicei söröző nyílt. Látszik, hogy a gyár szeretné megvetni a lábát a cseh fővárosban. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a harmadik kerületben, Žižkovban is van már egy márkasörözőjük. A Pardubicka pivnice U Járy-t a Jeronýmova utca 2. szám alatt találjuk.