• H-V: 07.00-20.00

Braník, ami őrangyalunk! A pályaudvari restik őstípusára bukkantunk Prága egykor szebb napokat látott kerületében.

Reggel fél nyolc. Kies Moldva-parti szállásunk, a heted osztályú osztályú Intercamp Kotva kemping és hostel felől bandukolunk a braníki vasútállomás irányába. Bágyadt retinánkat kegyetlenül irritálja a reggeli napsütés, de konokul haladunk előre. Legendák keringenek ugyanis egy hajdan itt lévő, vagy talán még ma is üzemelő kocsmáról. Volt, aki tudni vélte, hogy régen bezárt, ám biztosat senki nem hallott felőle. Még a legelvetemültebb cseh sörblogokon sem találtunk értékelhető, két-három évesnél frissebb információt róla. Fülünkben csengtek azonban Boda Kapitány előző napi biztató szavai: „Egy igazi vasúti resti? Nyugi, az ilyen helyek sohasem zárnak be! Olyan nincs, az nem létezik!”

Ezzel a lelki útravalóval értük el a pályaudvar környékét. A hatalmas betonplaccon, a villamos- és buszmegállókon túl néhány lépcső, vágányok és egy lapos tetős, igen szerény épület mutatta magát.

Nyúlik a nyakunk, hogy van-e mozgásra utaló bármi jel. Az épületet azonban még meg kell kerülnünk. S lőn világosság! A kerítésen száradó, frissen mosott abroszok mögött egy pofás terasz, és egy vidáman sörözgető braníki polgár tűnik fel. Fellélegzünk. Vegyük akkor közelebbről is szemügyre ezt a sokat ígérő műintézményt, a Nádražní Restaurace Braníkot.

Söröző a harmad és a negyed osztály határán. Belépve, balra egy klasszikus talponálló rész fogad, az életvitelszerűen itt tartózkodó törzsvendégek territóriuma. Egyikük a stamgast és a kocsmai kisegítő szintézise: kortyint egyet a söréből, aztán körbejár, a hamutálcákat üríti, összeszedi az üres korsókat, és mosogatás céljából átadja őket a hivatásos személyzetnek.

Végre egy söröző, amelyik már reggel hétkor kinyit! Ráadásul minden nap, tehát szombaton és vasárnap is. Micsoda kincs ez a reggelente oly álmoskás Prágában! A nyitva tartásban csupán annyi engedményt tettek, hogy telente szombaton és vasárnap már este hétkor lehúzzák a rolót, egyébként nyolcig maradhatunk. Aki nem tud berúgni reggel héttől napnyugtáig, magára vessen.

A söntéstől jobbra étkezős, ülős, abroszos sörtér és egy újabb helyiség. Utóbbi leginkább egy téliesített teraszra emlékeztet. Minek cifrázzuk? Leülünk az első asztalhoz. - Prosím jedno pivo! – adjuk le a rendelést. Látszik, hogy újak vagyunk errefelé: tizenegyes Braníkot hoznak, pedig van tízes is, mindenki azt issza. Gyorsan lehúzzuk, hadd jöjjön az egy fokkal gyengébb ivósör, hiszen csak az imént ébredtünk fel. Ha esetleg volt sanda gyanú a személyzetben, miszerint álcázott hatósági személyek vagyunk, ebben a pillanatban elillan. Érkezik is mindjárt a tízes!

Az orrunk előtt hamarosan ínycsiklandó ételeket szolgálnak fel. Bár még csak délelőtt fél tíz múlt, sűrűn nyílik-csukódik a konyha csapóajtaja, gőzölgő gulyások, rántott sajtok, pácolt sült tarják illata tölti meg a levegőt. Köretként petrezselymes burgonya és zsömlés knédli virít a tányérokon. Valaki ételhordóval érkezik, s míg megtöltik, felhajt egy söröcskét a pultnál állva. A napi ajánlat a falitáblán szerepel, az ételeket felvonultató kartoncsíkok praktikus módon cserélhetőek. Ha valami elfogy, leveszik. Egy tisztességes adag főétel ára nyolcvan korona körül alakul.

A Nádražní Restaurace Braník valóságos időutazás, bohém nosztalgia resti, amely hangulatában az 1980-as évek második felébe kalauzolja el a betérő vendéget. Az asztaloknál üldögélve az ablakon át feltűnik a szomszédos braníki sörgyár épülete és kéménye. El lehet merengeni az idő múlásán. A Pivovar Braníkot ugyanis 1898-ban alapították. A nagy múltú sörgyárban közel száztíz év után, 2007-ben szűnt meg a sörfőzés. Miután a Staropramen felvásárolta, áthelyezte a termelést a Moldva túloldalán lévő, smíchovi gyárába. (A legfrissebb hír pedig az, hogy a Staropramen tulajdonosa, a Starbev csoport beolvadt a Molson Coors sörgyártó birodalomba.) A Braníki Sörgyár épülete ma építészeti és technikai műemlék, pedig a bezárása előtti évben még több mint egymillió hektoliter sört főztek a falai között.

De vissza a jelenbe! Pontosabban a sörözőbe… Az egyik falon több közszemlére tett oklevél. Köztük egy kiváltképpen figyelemreméltó. A Magyar Kick-Box Szövetség állította ki, és azt tanúsítja, hogy Jan Šeba nem talált legyőzőre a 2009-es szegedi világkupán, a negyvenhat kilogrammos súlycsoportban.

A szomszédos asztalnál egy kézi táskából kutya pislog. Nem egyedi jelenség ez Prágában. Ugyanis a táskában, szatyorban utaztatott négylábúak számára nem kell jegyet váltani a villamosokon és buszokon. Ebünknek szemlátomást semmi baja a különös elhelyezéssel, táskába bugyolálva is békésen várja, amíg gazdája befejezi az ebédjét.

Ilyen első randevú után természetes, hogy másnap délelőtt ismét betérünk a braníki vasútállomás sörözőjébe. A pályaudvaron hatalmas nyüzsgés és gyerekzsivaj fogad. A felbolydulás oka egy felfűtött, indulásra kész gőzmozdony, ugyanis hétvégente rendszeresen indulnak Braníkról nosztalgiavonatok. Amikor a pöfékelő gőzmozdony füttyszóval és hatalmas füstoszlopot húzva búcsút int, kikérjük aznapi első sörünket. S közben már tervezgetjük, mikor jövünk ide el legközelebb. A Nádražní Restaurace Braník is felkerül ugyanis a kötelezően ajánlott helyek listájára.