• H-V: 11.00-23.30

Csupán egy kapualj választ el bennünket a BeerTime Pub tizennégy sörcsapjától Smíchov kerület központjában. Megnéztük, hogy mit mérnek.

Sok minden volt már eddig is Smíchov kerület központjában a reggel hétkor kinyitó kiskocsmától, a klasszikus hospodákon át a csapolj magadnak pubon keresztül egészen a háztömb méretű, hatalmas sörgyárig, ám a beergeek-ek számára egy dolog biztosan hiányzott: egy jó multitap bár, válogatott kisüzemi sörökkel. Ezt az űrt pótolja most a Beer Time, avagy BeerTime Pub az Andělnél.

Szó mi szó, társaságunk több tagja is mélységesen elfogult a hagyományos cseh kiskocsmákkal, nem könnyű más irányba elmozdítani a csapatot, ezért aztán előzőleg két klasszikus hospodában is alaposan beáztattuk őket, hogy ne legyen morgolódás, és eljöjjenek megnézni ezt a helyet is. Mert érdemes!

Az Anděl-nek nevezett forgalmas tér közepe táján állunk, éppen szemközt a metróállomás bejáratával. Erősen koncentrálunk a Nádražní utca 61.-es számú épületére, annak is a kapubejárójára, amelyen komlótoboz mutatja a helyes irányt. A kapualjon át egy csinos belső udvarba érünk, amely egyben már a Beer Time kerthelyisége is. Szépen karbantartott míves udvar, sok muskátlival, ahol fonott székeken üldögélő középmódúak nyomkodják az okost, csinos hölgyek ismerkednek a salátáikkal, mi pedig ugyanezt tesszük a sörkínálattal.

Matuška, Raven, Permon, Falkon, Clock – kezdődik a felsorolás. - Akkor olyan nagy baj már nem lehet! – állapítjuk meg örömmel. A napi kínálatot az udvaron fekete filctollal firkantják fel fehér táblákra, bent pedig képernyőkön ismétlik meg, hogy az információ-áramlás zavartalan legyen.

A pub belterében örök érvényű feliratok, ezúttal angol nyelven, amelyekkel jó érzésű ember nem igen száll vitába. Mint például: „Anytime is Beer Time”. És persze megjelenik a reklámbögréken és pólókon már régen kifakult klasszikus: „Save water, drink beer”. Gyorsan elhessegetjük magunktól a gondolatot, hogy a sörnek is nagyjából kilencvenöt százaléka víz, és kérünk egy-egy korsóval.

Ha jó az idő, érdemes az udvaron öblögetni, itt jobban jár a levegő, a kapualjon át behallatszik a villamosok csilingelése és az utcai forgatag, amely tompa duruzsolássá szelídül, mire beér.

Eszünk is! Méghozzá egy jóféle marhahúslevest hatvan koronáért, egy tatárt meg bedobunk közösbe az asztal közepére, pirosra sült cseh topinkákkal száznegyvenért. A tatárt persze bekeverés nélkül hozzák, hogy ha már drága, legalább dolgozzon meg vele a vendég. Szerencsére Ákos a felkészültnél is felkészültebb, két perc alatt egyneműsíti a hozzávalókat. A végén még megbolondítja egy kis csípőssel, és máris előttünk a tatár, ahogy mi szeretjük.

A sör és ételárak a helynek megfelelőek, nem éppen olcsók, de nem is rendkívüliek. A déli órákban kapható napi menüben például negyven korona egy leves, és száz-százhúsz egy főétel. A fél csülök százhetvenért szerepel az állandó étlapon.

Ne felejtsük el megemlíteni, hogy kedvenc cseh kisüzemi söreink mellett megismerkedhetünk a ház söreivel, vagyis a Beer Time számára főzött pivókkal is. Egy szinte mindig csapon van közülük.

Közben viszont szalad az idő. Még egy óra sem telik el, de a korábbi két kiskocsma hatása már kezd elmúlni a többieken, így hát szedelőzködünk. Persze azt is tudjuk, mivel önthetnénk újra lelket a táraságba: egy újabb kiskocsma következik, éppen csak a sarkon túl, méghozzá a Pivnice U Anděla (Söröző Az Angyalnál) névre hallgató mérőállomás, ahol kilenc órakor együtt zárunk majd a csapossal. Aztán az Ökörben még kísérletet teszünk egy utolsó sör kikérésére. És az este majd csak eztán kezdődik igazán…